Kilométeróránk adatai szerint a
megtett út 40,3 km
biciklizés időtartama: 3 óra 32 perc 49 másodperc
átlagsebesség 11,4 km/h
maximális sebesség 24km/h
Kiadások
Reggeli/tízórai: 1250 Ft (zsömle, szalámi, kemping sajt, ásv.víz)
Kávé: 560 Ft
Ebéd/vacsora: 8260 Ft (3 óriási hekk sült krumplival, üditő)
Kávé: 600 Ft
Fagyi: 1400 Ft
WC: 200 Ft
Szállás: 5480 Ft (Zamárdi Autós Kemping/Balatontourist)
Apa: Lilla ma nem vitte túlzásba az alvást, negyed hétkor keltett minket, így elég korán kezdődött a nap. Hajnali kirakózást követően elmentünk Lillával reggeliért, viszonylag hamar nekikezdtünk a dolgoknak de a végén aztán mégis megint elment az egész délelőtt. Rövid tekerés után megnéztük Fonyódon a palánkvárat, aminek a területén ötletes módon játszótér is ki van alakítva, így jól elvoltunk egy darabig. Aztán nyeregbe pattantunk és nekivágtunk a következő nagy távnak. Célunk Zamárdi, ami úgy 36 km-nyire lehetett a térkép szerint Bélateleptől. Elég nagy távot megtettünk első nekifutásra, már csak azért is, mert Lilla elaludt a „szekérben” és nem akartuk megzavarni, azzal, hogy megállunk. Így rövid pihenőktől eltekintve eltekertünk egészen Balatonszemesig, ahol megálltunk az első szabadstrandon. Épp itt volt az ideje, hogy megmártózzunk a Balatonban, de előbb még ebédeltünk egy jót. Közfelkiáltással az „őshonos” balatoni hekk mellett döntöttünk, amiből kértem rögtön hármat, nem sejtve, hogy ezek igencsak megtermett példányok lesznek, így egy kicsit mellbevágott, hogy több mint nyolcezer Ft-ot fizettem értük, meg néhány üveg üdítőért. Mondjuk beruházásnak nem volt rossz, mert a mai vacsoránk és a másnapi ebédünk jó része is kijött belőle. Evés után csobbantunk egy jót a Balatonban. Bár a parton az volt kitéve, hogy 23 fok a vízhőmérséklet, de azért így is jól esett, pedig mi inkább szeretjük a 27-28 fokot. Érdekes módon Lillának nem akaródzott bemenni, pedig őt általában nem szokta zavarni. Fürdés után tovább indultunk, ekkor már fél hat is lehetett, ezért megint kicsit sietősebbre kellett vennünk a dolgot. Ennek ellenére sokat gyönyörködtünk a tájban, néhány helyen nagyon szép kilátás nyílt a tóra, aminek most nagyjából olyan színe van, mint az Adriának. Nagyon szép tiszta a víz általában, aminek nagyon örülünk.
Balatonföldvárra beérve kiderült, hogy a lányok mind fagyizni szeretnének, ezért eldöntöttük, hogy megállunk valami alkalmas helyen. Még egy pihenőre egyébként is szükség volt, de mondtam, hogy jó lenne, ha nem húznánk tovább 20 percnél, mert aztán megint nagyon későn kerülünk hálózsákba. Ebből az lett, hogy majdnem egy órát álltunk. Igaz, kár lett volna kihagyni a földvári hajóállomást, mert eleve az egész nagyon szép környezetben található, másrészt a móló végére kisétálva, gyönyörű kilátásban van része az embernek. A túlparton már viszonylag közel van a Tihanyi-félsziget és az egész nagyon hangulatos. Gyerek nélkülieknek nagyon tudjuk ajánlani a móló végén lévő bárt, ahol szinte konkrétan a víz felett lehet elfogyasztani az épp megkívánt italt. Mi ezt nem csak azért hagytuk ki, mert még tovább kellett tekernünk jó fél órát, hanem valószínűleg a nyugodt, békés ücsörgés helyett folyamatosan arra kellett volna vigyáznunk, hogy Lilla bele ne vesse magát a vízbe.
Ez volt az első nap, hogy sikerült addig húzni a biciklizést, hogy szükségessé váltak a lámpák és a fényvisszaverő mellények. Ugyanis Zamárdiba érve a bicikliút kivezet a főútra és úgy gondoltuk, hogy akkor most itt az idő, hogy felszerelkezzünk ezekkel. Mivel ezek az új lámpák másodpercek alatt felszerelhetők a biciklire, nem célszerű fent hagyni őket a biciklin, amikor azok őrizetlenül maradnak, mert ugyanígy hip-hop le is lehet szedni. Egyébként pedig mivel ilyen mobilak remekül használhatók a kempingekben elemlámpa helyett. Szóval kint a főúton az egyik kanyarban gyors döntést hoztunk, hogy most akkor itt az ideje ezeket bekapcsolni, mellényeket felvenni. Mikor ezzel sikeresen elkészültünk, továbbmentünk és a kanyar után kb. 200 m tekerés után természetesen ott volt a kemping. No comment. Igyekeztünk gyorsan felállítani a sátrakat, amit kicsit hátráltatott, hogy Dorka észrevette, hogy a körülöttünk lévő fák között komoly hangya-autópályák futnak, ezért figyelni kellett, hova tesszük a szállásunkat. Egyéb állatos élményünk is volt, mert a szépen felújított vizesblokkok amolyan Arachnofóbiás pók főhadiszállások képét mutatták. Nem volt túl bizalomkeltő a látvány, ráadásul a zuhanyzók kialakítása sem volt ideális a gyerekek számára, ezért itt kihagytuk a zuhanyzást az ő esetükben. Bár ez volt km-ben a leghosszabb nap, mégsem fáradtunk ki nagyon. Egyrészt szinte teljesen sík volt a terep, másrészt a szemesi pihenővel nagyjából elfeleztük a távot és elég sok időt töltöttünk ott ahhoz, hogy aztán újult erővel tovább tudjunk haladni.
Anya: Két megjegyzés:
a legszebb szakasz a szemesi dombon van, ahol 100 éves villák és óriási platánfák között vezet az út. Bármelyikbe szívesen beköltöznénk!
A másik: a zamárdi autós kemping botrányos! Azt sem tudja az ember, hova állítsa fel a sátrat a nagy porban meg a szemétben; óriási ember van benne, ezért sokkal gyakrabban kellene a vizes blokkot takarítani; horror mennyiségű pók, fix zuhanyfejek 3 másodpercig folyó nyomógombos zuhanyokkal, amiből nem tudni, hogy épp milyen hőfokú víz jön ki; a büfében még éjjel 1-kor is bömbölt a zene, pedig kb. 2 ember fogyasztott ott; elvileg lehet mosni, de gyakorlatilag egyetlen mosógép van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése