Családunk több ok miatt úgy döntött, hogy 2013-ban nem egy külföldi tengerparti nyaralóhelyre utazik, hanem inkább körbe biciklizzük a magyar tengert: kempingekben alszunk, megnézünk minden kulturális és természeti látnivalót, miközben nagyokat strandolunk. Internetes naplónk a nagy kalandot megelőző testi-lelki-szellemi felkészülésről és a megvalósuló nagy "Balatonprojektről" fog hírt adni minden érdeklődő olvasónak, amely reményeink szerint még több családot ösztönöz majd arra, hogy belföldön, elsősorban aktív pihenéssel, intenzív együttléttel, alacsony költségvetéssel töltse a nyári szabadságát.







2013. július 19., péntek

A hetedik nap - JÚL. 19. PÉNTEK- Már nincs sok hátra

Balatonkenese-Alsóörs
Kilométeróránk adatai szerint a
megtett út 20,4 km
biciklizés időtartama: 1 óra 39 perc 40 másodperc
átlagsebesség 12,4 km/h
maximális sebesség 21 km/h

kiadások
kávé: 900 Ft
ebéd: 2560 Ft
fagyi: 1120 Ft
vacsora: 1015 Ft
szállás:
Apa: Tegnap éjjel elég sokáig írtuk az elmúlt napok történéseit, ezért jól esett, hogy a lányok 8-ig aludtak. Mivel a kemping jó 3 km-re van a falutól, előző este megvettük a reggelire valót, így a vásárlással nem kellett bíbelődni. Játszótér híján Dorka és Lilla a napocskás pléden töltötte az időt, amíg összekészültünk. Nagyon cukik voltak. Készülődés közben arra lettünk figyelmesek, hogy dörög az ég. Elég csúnya felhők közeledtek felénk, bár én állítottam, hogy mi nem arra megyünk majd, ahol a felhők vannak. A biztonság kedvéért megkérdeztem a vendéglátó nénit, hogy mit gondol, lesz-e eső. Erre ő rövid fejtegetésbe kezdett, hogy nem kell úgy megijedni, sokszor elvonul Enying felé, de még bármi is lehet belőle. Szóval úgy döntöttünk, elindulunk. Persze a kijárathoz érve a férje (Zimmer Feri) egyből azzal fogadott minket, hogy nagy vihar lesz mindjárt. Aztán jól megbeszélték egymással, hogy végül is nem tudják. Dél körül indultunk útnak, aztán 5 perc után megálltunk felvenni az esőkabátokat, mert elkezdett szitálni az eső. Kenese és Balatonfűzfő között több helyen nagyon vadregényes az útvonal, gyakorlatilag az erdőn keresztül kell haladni. Fűzfő után van egy erősebb emelkedő, de ettől eltekintve egész jól lehet haladni. Többször hezitáltunk, hogy behúzódjunk-e valahova, de végül szerencsére nem kezdett rá annyira, ezért megállás nélkül eltekertünk Balatonalmádiig. Lilla közben megint aludt egy bő félórát. Ott aztán tartottunk egy jó 40 perces pihenőt, ettünk-ittunk, pihentünk a hangulatos Európa Szoborparkban (a vasútállomás a strand közti parkos terület). Közben az eső is elállt, kezdett kitisztulni az ég. Tovább indulva azt figyeltük, hol tudnánk megállni wc-zni, végül a káptalanfürdői strand külső büféjénél sikerült megtennünk. Egyébként is érdemes megjegyezni, hogy néha nehézségekbe ütközik az ilyesmi intézése, hiszen a kerékpárút sokszor távol fut a települések fő útvonalaitól. Ezért érdemes menet közben figyelni az ilyen lehetőségekre.
Káptalanfürdőtől Alsóőrsig már csak néhány km volt hátra, így délután 3 óra körül meg is érkeztünk a kempingünkbe. Ahol nagyjából egy millió ember volt. Míg én a sátrat állítottam, a család ebédelt, aztán mentünk a partra fürdeni, fagyizni. Persze Lilla megint nem akart bemenni a Balatonba, de szerencsére van itt egy jó kis gyermekmedence is, ahol jól el tudott lenni. Ez is hozzá tartozik a gyermekbarát szolgáltatásokhoz, de erről majd Anya úgy is írni fog. Már csak egy nap és kb. 25 km van hátra, hogy teljesítsük célunkat, a mai esőszitálást is kibírtuk, szóval most már semmi sem állíthat meg minket.
Anya: Ezen a szakaszon legjobban nekem a Romantic Kemping és B.fűzfő közti erdei bicikliút tetszett, ami a főúttal párhuzamosan fut a fák között. Az esőtől a sűrű lombok szinte teljesen meg is védtek minket. Úgy terveztük, hogy majd B.fűzfőn felkaptatunk a hegyoldalba, hogy bobozzunk egyet, de az eső miatt erre nem került sort, így ez a programpont is felkerül az AMI KIMARADT listánkra. Nem is baj, hogy így alakult, legalább Lilla aludt és tudtunk haladni. Fűzfőről kiérve a főút baloldalán visz az út,a honnan szintén láthattuk a Balatont. Az Európa Kemping a legnagyobb a Balatontourist kempingjei közül, ráadásul kiemelten gyerekbarátként hirdeti magát. Hát, elég nagy csalódás volt. Este kilenckor, a „központjában” egy Rocksystem nevű banda kezdett el-hát nagy jó indulattal –zenélni !!! Háromnegyed 11 után valamivel hagyták abba. Nem tudom, hogy ezt hogy lehet összeegyeztetni a gyerekbarátsággal. Ráadásul mindamellett, hogy még APA számára is fülsértően hamisak voltak és ezzel a legjobb Bon Jovi, Metallica Jacko számokat is szanaszét gyalázták, amikor éppen nem énekelt a frontember, akkor egyfolytában káromkodva beszélt a mikrofonba! Szóval borzalmas volt. Hogy mitől lehet még gyerekbarát? Talán azért, mert van két csúszdás medence. De például játszótérrel eddig még nem találkoztunk, bár biztos van valahol. Azt reméltem, hogy minden nagyobb parcellában lesz egy ekkora, 21 hektáros területen. Ja, és az egyik vizesblokkban találtunk egy gyerek fürdőszobát, állatos matricákkal a csempén, kis fürdőkáddal és zuhanyzóval. Persze, dugó nem volt benne és a meleg víz is csak ötletszerűen jött a csapból, így értelmét vesztette az egész.
Egyébként ez egy óriási holland üdülőtelep, mindenhol csak holland családok vannak, némi dán kisebbséggel. Német szót gyakorlatilag alig hallottunk az elmúlt héten, itt meg egyáltalán nem.
Dorka: Délután a vízben láttam egy siklót, ahogy kidugta a fejét, és úszik a part felé. A szájában volt valami, vagyis egy hal. Ez a sikló okos volt, mert tudta, hogy meg kell fullasztani a halat előbb, hogy megehesse. Aztán rengetegen észre vették, még két holland fiú is szurkolt velünk a siklónak a birkózás közben. Sajnos, egy magyar apuka azt mondta a fiának, hogy fogja ki a siklót. De szerencsére nem tudta kifogni, csak egy szikla alá ijesztette be a siklót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése