Kilométeróránk adatai szerint a
megtett út 28,9 km
biciklizés időtartama: 2 óra 32 perc 34 másodperc
átlagsebesség 11,3 km/h
maximális sebesség 25,9 km/h
Badacsonytomaj-Gyenesdiás
Költségek:
Afrika Múzeum belépők: 3900 Ft
Ebéd (2 gyümölcsleves nekünk és 2 gyerekadag rántott csirke sült krump lival, amit persze meghagytak és mi ettük meg, üdítők, kávé): 3920 Ft (plusz borravaló)
Vacsora: (gyrostál, pizza, 4 palacsinta, üdítők) 3250 Ft
Szállás: 5800 Ft (ifo-val együtt)
Dorka: Jól indult a nap, de amikor Szigligetnél jártunk, a nagy domboktól kikészültem, és ráadásul vizünk sem volt. A vendéglőben nagyon finom volt a rántott hús és a narancslé is nagyon jól esett. Az Afrika múzeumban nagyon aranyosak voltak a kis varacskos disznók, kár hogy az állatkerti csemegéből nem ettek. Viszont a tenyeremből ettek a kiskecskék, az antilopok, sőt azokat meg is simogattam, és az őzikék. A kempingnél már messziről láttam, hogy van trambulin. Abban megismerkedtem egy német lánnyal és tudtam használni az angol tudásomat.
Apa: Bizony megszenvedtük a mai napot. Tegnap is voltak ugyan emelkedők, de sok szakasz szinte teljesen sík volt. Ma viszont indulástól Szigligetig folyamatosan váltották egymást az emelkedők és a lejtők, így az első bő egy órában teljesen kifáradtunk. Meg is kellett állnunk egy hosszabb pihenőre a szigligeti Paprika csárdánál, ahol a tervezett ivás helyett végül meg is ebédeltünk. Mivel reggel kényelmes tempóban reggeliztünk, készülődtünk, elég későn sikerült elindulni, így az ebéd vége felé már 2 óra is bőven elmúlt. Így letettünk róla, hogy felmenjünk a várhoz, mert akkor nem jutott volna idő az Afrika Múzeumra Balatonedericsnél. Fél négy körül értünk oda, természetesen Lilla a kisgyermekek jó szokása szerint nagyjából másfél perccel korábban aludt el. Nem volt szívünk felkelteni, így az első félórában váltásban tekintettük meg a házban lévő látnivalókat. Múzeum után, fél 6 körül döbbentünk rá, hogy még majd 11 km hátravan Gyenesdiásig, ami elég elkeserítő volt, de itt az út már gyakorlatilag végig sík volt, így elég jó iramban haladtunk végig.
Anya: A mai nap címe az lehetne: Viszlát cellulitisz, bye-bye sörhas! ha nem fejeltük volna meg a mai durva tekerésünket a fentebb ismertetett büfékajával. Ez a szakasz tényleg gyilkos volt, amit még tovább súlyosbított az a tény, hogy Tomajból víz nélkül indultunk, mondván, úgyis lesz majd bolt vagy kút út közben. Hát nem volt! Pontosabban a Badacsony oldalában kettő is, de egyik se volt nyitva. Ellenben borozók százával. De ki a fene akar 30 fokban a Balaton kerülő körúton bort inni? Jó, tudom, tegnap vasárnap volt! De naivan azt hittük,hogy turistaszezonban, ilyen helyeken lépten-nyomon nyitva lesz minden. Kút pedig sehol sem volt! No, mindegy. Ahol gáz volt, ott toltuk, Dorka bőgött is egy kicsit, hogy mindjárt meghal. Persze mondanom sem kel, hogy este a kemping simán ugrált félórán keresztül a trambulinon. A legszebb részek ezen az útszakaszon a Badacsony oldalában voltak-gyönyörű rálátás a tóra, balkézre pedig a szebbnél szebb présházak, virágos kertek, fölöttük a badacsonyi bazaltorgonákkal. Az Afrika Múzeum legötletesebb része egy kindersafarinak nevezett mini-dzsungel volt. A dzsindzsa közepén egy magasra épített faház (büfé), aminek a másik oldalán egy kötélhídon átkelve lehetett folytatni az utat, alattunk pedig egy őzike bóklászott. Az állatsimogatással-etetéssel, sétával itt el is töltöttünk majdnem két órát. Utána egy golfpálya mellett haladt el az út, majd ismét letértünk a parthoz közel, hol egy strand, hol egy üdülősor, hol vasút mellett a nádas
Miután már elfogyott minden reményem, hogy valaha is elérünk abba a kempingbe, amit beterveztünk (Caravan Kemping), egyszer csak mégis ott voltunk. Ez egy teljesen más típusú kemping, mint a Tomaj volt: kicsi, zsúfolt, az üdülőrész forgalmas utcája mellett, felparcellázott helyekkel. És most, este fél 11-kor, hogy ezt írom, igen zajos is. Bömböl valahol a közelben egy diszkó! Azért itt is van egy mini játszótér-ahol a gyerekek el is foglalták magukat, amíg mi felállítottuk két sátrat (tegnap csak egyben aludtunk), és Balatonpart helyett egy kis medence. Sikeresen egy holland család mellé telepedtünk le, akik álcázni próbálják magukat (német rendszámú autóval, német feliratos kajákat esznek), de engem nem tudnak átverni! :) A szemközti Árnyas büfében vacsoráztunk ahol közben a Görcsi fivérek szolgáltatták a zenei aláfestést- szinti-hegedű felállásban. Összefoglalva azt mondhatjuk: marhára elfáradtunk, nekem már sajog itt-ott, de megérte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése